Vissza

Ren Dzsong Feng (6079m)

Kína, Nyugat-Szecsuán, Kelet-Himalája

Hírek

2010.07.02.

"Most a hegy alól
vagy a magasból szerettek
egy titkos életet,
boldogabb hegyeket."

Kedves Érdeklődők!

Mi, hozzátartozók, barátok és segítőink is megjártuk szeretteink utolsó útját. Volt ki látni akarta a helyet ahol eltűntek; volt ki szeretett volna valami nyomot találni, rekonstruálni, hogy mi és hogyan történhetett, de hiába: a hegy nem adta vissza őket, nem fedte fel a titkokat. Hiába vittünk műszereket, kereső kutyákat, ezen a hegyen a természet az úr.

Péter édesapja és bátyja: id. Csizmadia Ferenc és ifj. Csizmadia Ferenc, Balázs szülei és húga: Pechtolné Rácz Mária, Pechtol István és Pechtol Anna hozzátartozók (Kata és Veronika édesanyjai nem vállalták, nem vállalhatták ezt az utat), Mécs László és Juhász Bálint hegymászó-társak és egyben barátok, valamint Vincellér Tibor "Csülök" kutyájával (Kelet-Magyar-országi Speciális Mentő Egyesület) és Dr. Cristofari Julia (a Pannon Kutyás Kutató Mentő Csapatból, egyben az orvosunk) "Fanta" és "György" kutyáival alkottuk a csapatot. (a képet Juhász Bálint készítette, így ő hiányzik róla)
Nagyon rossz időjárási körülmények között, nehéz terepen bukdácsolva jártuk be szeretteink utolsó tartózkodási helyét és közvetlen környékét. Nem bukkantunk újabb nyomra, ami megmagyarázta volna, hogy pontosan mikor és mi történt.

De ott jártunk, megérintettük a talajt, elhelyeztünk egy táblát tiszteletükre és hoztunk egy-két követ emlékbe. Utunkról néhány képet megnézhettek a http://picasaweb.google.hu/117401755128953849002/RenZhongFen2010?feat=directlink címen.

Emlékezzetek a hegymászókra, társaitokra, barátaitokra, munkatársaitokra, ismerőseitekre!

Mécs László szavaival zárjuk utolsó bejegyzésünket:


Kedves Zarándoktársak!

Megjártuk rögös utunkat, tarisznyánkban különféle súlyos terhekkel vágtunk neki - a kívülállók számára talán esztelennek tűnő - emberpróbáló vállalkozásunknak.
Áztunk-fáztunk, úttalan utakon botorkáltunk a már-már nem is eviláginak tetsző ködben, végeláthatatlan kőmorénákon botladoztunk, olykor - akár a Lászába igyekvő tibeti zarándokok - négykézláb csúsztunk-másztunk az éles és sikamlós sziklaköveken. Nekem olybá tűnt időnként, hogy egyfajta vezeklés is ez, melyet nem is feltétlenül az irányukban esetlegesen elkövetett személyes bűneink (tettel, szóval, cselekedettel és mulasztással) tesznek szükségessé, hanem a világ titokzatos rendje, mely szerint a szenvedés, a halál, a gyász elkerülhetetlen része életünknek. Némi kockázatot is vállaltunk, hogy eljuthassunk oda, Hozzájuk. Vettük a bátorságot, hogy szembenézzünk a valósággal: lesz, ami lesz, saját szemünkkel lássuk a helyszínt, a tetthelyet, azokat a mérhetetlenül komor kő fejfákat, talán még annál is többet...
Én a magam részéről jobbnak tartom, hogy a köveknél egyebet nem találtunk, az borzasztóan nehéz és fájdalmas lett volna. Az omlás drámai mérete - úgy hiszem - kevés kétséget hagyott bennünk a történtek valószínűségét illetően. Ott voltunk, láttuk, megérintettük, megértettük, elraktároztuk, emlékezetünkbe véstük azt a helyet. De, midőn rájuk gondolunk, arcuk, személyes lényük immár nem kötődik oda.
És talán azért is hasznos volt utunk, mert ezzel a "mini expedícióval" bepillantást nyerhetett mindenki abba világba, mely ellenállhatatlanul s végzetesen vonzotta Őket.
Hálás vagyok azért, hogy ott lehettem - s együtt Veletek.

Mécs László


Hadd búcsúzzam Áprily Lajos soraival:

Én láttam őt a városvég felett
indulni könnyű bottal, egymagában.
Ott ültem fenn az erdőszéli domb
galagonyavirágos oldalában.

A templomcsillag búcsúztatta még,
aztán a fényben nőtt a tér naponta.
Tekintetem büszkén utána nyúlt,
amerre őt a fajta vágya vonta.

Néztem, komor hegyeknek hogy feszül,
s hervadt pusztákról hogy lép át a hóba.
Nyugati ködben messze elmaradt
a nagy lázakba zsibbadt Európa.

S még mindig ment és óriásira nőtt:
égő zarándok, vakmerő apostol.
Míg elnyelte a magasság s a csend:
Himalája, a roppant kőkolostor.


Ez a lap csak rendkívüli esetben fog frissülni, ha valami fontos vagy érdekes dologra derül fény ezután.

2010.02.10.

Kedves Barátaink, Támogatóink!

Megpróbálunk beszámolni arról, hogy mi történt az év végétől eddig eltelt időszakban az eltűnt gyermekeink, barátaitok ügyében.

A kínai hatóságok által kiállított, - az eltűnésükről szóló hivatalos dokumentumot a Főkonzul úr ellátta a szükséges hitelesítéssel, és azokat a helikopteres keresésről készült két videofelvétellel együtt 2010. január 18-án személyesen átvehettük a Külügyminisztériumban. Ezzel tehát számukra az eltűntek keresése hivatalosan lezárult.

A helikopteres mentés a felszállás hosszas halogatása miatt sajnos már csak kutatás lehetett - az időközben bekövetkezett havazás miatt - igen kétséges várható eredménnyel. Az általunk kért felszállás nem akkor valósult meg, amikor annak értelme és gyakorlati haszna lehetett volna. A keresésről készült videofelvétel az alábbi helyen nézhető meg: http://www.youtube.com/view_play_list?p=D940E7E4ADB1A888 (két részletben).

Most tehát ott tartunk, hogy az általatok szívből és azonnal felajánlott pénzösszeg felhasználása, a helikopteres kutatás költségeinek ismerete hiányában, még nem történt meg. Az eddig befolyt pénz teljes összege, még mindig az általatok is ismert egyszámlán várakozik. A Külügyminisztérium tanácsára, mi nem sürgetjük a számla kiállíttatását, bízva abban, hogy a kínai illetékesek, esetleg a késedelmes, egyeztetés és a magyar hegymászó közreműködése nélküli felszállásokat talán nem számlázzák ki.
Tehát kérjük minden nagylelkű adakozó türelmét és megértését, hogy még kb. 1 hónapig legyenek megértéssel az elszámolással kapcsolatban; nekünk sem könnyű ez a bizonytalanság és várakozás.

Nekünk, szülőknek további kutatási terveink vannak, mert számunkra gyerekeink eltűnése, a keresés körülményei, és a dokumentumok kiadása ellenére is lezáratlannak tűnik. Terveinkről és azoknak megvalósíthatóságáról talán két-három hét múlva tudunk tájékoztatást adni.

Míg nincs bizonyosság, a remény kicsi lángocskája még ott van a szíveinkben!

2009.12.23.



Kedves Barátaink!

Idén is eljön a Karácsony, mint minden évben, és eljön a Szilveszter és az Újév napja is.

Ebben az évben, de a következőkben is, a mi szívünkben már mindig ott lesz egy örökös hiányérzettel, szomorúsággal, de várakozással és reménnyel teli hely, ahol eltűnt gyermekeinket: Katát, Veronikát, Balázst és Pétert várjuk.

Ha ránézünk a képre, amelyik az indulásuk utolsó perceiben készült, láthatjuk, hogy mosolyogva, vidáman és várakozással telve indultak erre az ismeretlen, felfedezésre váró magaslatra, a Világ másik végébe.
Felkészültek fizikailag és lélekben is, hogy megfeleljenek a Természet nagy kihívásának, egy más a kultúra, más szokások, más emberek lakta, számunkra kicsit idegen országban.
Végtelenül tragikus, hogy egy - ötvenévente egyszer előforduló - hegyomlás, éppen ott, és éppen akkor volt.
Sokan nem tudjuk elfogadni ezt a reálisnak tűnő véget.

Az elmúlt várakozással, reménnyel, csalódással és küzdelemmel telt két hónap nem adott megnyugtató választ arra, hogy mi is történt abban a völgyben. Nem kereshetünk felelősöket akkor sem, ha a mi mércénkkel mérve számos hiányosságot, késlekedést tapasztaltunk felkutatásuk során.
A bizonytalanság és kétség megmaradt bennünk!
Megtapasztalhattuk azonban azt is, hogy mennyien, és mennyire szeretitek Őket. Mennyien vállaltatok anyagi és egyéb áldozatot is annak érdekében, hogy sikeres legyen a kutatás. Nekünk szülőknek, és testvéreknek nagyon sokat jelentett és jelent most is a baráti, munkatársi támogatás!

Arra kérlek Benneteket, hogy a szeretet ünnepén gondoljatok Rájuk, mert jó barátaitok voltak hosszú éveken át.
Együtt éltetek át sok kalandot, vidám, esetleg nehéz túrákat, ünnepeket és hétköznapokat.

Ti tudjátok, hogy emberként, mind a négyen milyen felelősségteljesek, kiválóak, és elismertek voltak a munkájukban, hogy, Péter és Balázs mennyi kitartással törekedett az ismeretlen magasságokba, hogy Kata sporttársai ismerik lelkesedését a természetjárás minden fajtájáért, a tájfutástól kezdve a hegymászásig.
Veronika pedig a barlangászás és a hegymászás szépségét osztotta meg és tette lehetővé sok sérült és hátrányos helyzetű gyereknek és fiatal felnőttnek.
Mind a négyen az Élet minden területén a teljességre törekedtek, és bátran vállalták annak minden kihívását.

Családjaink életéből fájdalmasan hiányoznak, és világunk szegényebb és színtelenebb azzal, hogy Ők eltűntek.
Bárhol vannak időben és térben, szeretetünk megőrzi Őket!

Karácsony ünnepén lobogjon értük egy-egy gyertyaláng, és Szilveszterkor ürítsétek a poharat az Ő egészségükre is!
Békés ünnepet kívánunk mindenkinek!

2009.12.11.

Elérhetővé váltak az összekötő tiszt expedíció alatt készített fotói, a tibeti hegymászók által készített fotók, illetve a helikopterekről készült felvételek. Így az érdeklődők konkrétabb képet kaphatnak a helyszíni eseményekről.

Az összekötő tiszt expedíció alatt készített képei: http://picasaweb.google.com/real.csizi/LiaisonOfficer#
A mentőcsapat képei: http://picasaweb.google.com/real.csizi/Rescuers#
Az összes helikopteres kép Sárközi úrtól: http://picasaweb.google.com/real.csizi
Ez még az első repülés (nov. 17):
Gépi fordítás: http://translate.google.com/translate?hl=en&sl=zh-CN&tl=hu&u=http%3A%2F%2Fwww.8264.com%2F46342.html

2009.12.07.

Kedves Érdeklődők!
Kedves Barátaink!

Az utóbbi napok lassú eseményei "némileg" felgyorsultak a kínai közreműködők részéről.
December 1-én két helikopteres keresést is elindítottak, melyre hegymászó szakemberüket is felengedték. Ily módon pásztázták át még utoljára a gyermekeinket elrejtő hegyet, sőt – állítólag - átrepültek a hegy túloldalára is, ahogyan már régóta kértük tőlük. Sajnos ez a kutató-repülés oly nagyon megkésett volt, hogy az "eredménye" szinte biztos volt: nem találták meg őket.
Szintén december 1-én minket hozzátartozókat és Mécs Lászlót meghívtak a Külügyminisztériumba, ahol összefoglalásképpen ismertették velünk a KÜM. munkatársainak, kiemelten Sárközy Péter főkonzul úr intézkedéseit a kerestetés ügyében. Kérték nyilatkozatunkat, hogy kívánjuk e folytatni gyermekeink felkutatását.
Abbéli rossz tapasztalatunkból kiindulva, hogy a kínai keresők egyáltalán nem találták szívügyüknek az azonnali, gyors intézkedést be kellett látnunk, hogy a keresés további folytatásának ilyen módon nem lesz hatása.

A kutatást tehát leállíttattuk, de fenntartottuk annak a lehetőségét, hogy a tél elmúltával folytathassuk a keresést. Ezt követően fogja a kínai bürokrácia megindítani a "papírmunkát".
Köszönjük, hogy eddig is kitartottatok mellettünk, együttérzésetekkel, bátorításaitokkal tartottátok bennünk a lelket. Mécs Lacinak odaadó közreműködéséért örök hálával tartozunk. Nagyon sokat jelentett mindazoknak a támogatása, akik a biztosítási igazolások felkutatásában voltak segítségünkre.
Kérünk Benneteket, hogy a költségek elszámolásáig még kísérjétek figyelemmel ezt a honlapot.

Tisztelettel és köszönettel: a négy eltűnt hegymászó szülei

2009.12.06.

Tolnay Kata gimnazista osztálytársai szeretnék kifejezni együttérzésüket az eltűnt hegymászók családjával, ezért várnak mindenkit december 10-én estére az Egyetemi templomba, hogy együtt imádkozzanak az eltűnt hegymászókért.

A templom címe: 1056 Budapest, V. kerület, Papnövelde u. 9.

Az imára az esti mise után kerül sor. Gyülekező a templom előtt 18:30-kor.
Ha valaki szeretne beszédet mondani az ima elején, Cselik Dóránál a 20/421-42-06-os telefonszámon jelezheti.

2009.11.27.

Kedves Barátaink, Ismerőseink, Segítőink, és minden aggódó, - ismeretlenül is - segítő szándékú Jóakaróink!

Szeretnénk tájékoztatni Önöket/Benneteket a négy eltűnt hegymászónk keresésének pillanatnyi helyzetéről:
A november 20-i levelünk óta, a szülők nagy fájdalmára, sajnálatos módon nem került sor a többször, és nyilvánosan is megígért légi felderítésre.
A haza induló Mécs Lászlót ugyan visszahívták a csengdui repülőtérről azzal a konkrét ígérettel, hogy Ő és a kínai mentésvezető hamarosan felszállhatnak egy felderítőgéppel, és szemügyre vehetik a hegy gerincét és a környező völgyeket, kutatva az esetleges tovább haladási utat, illetve a menekülési lehetőségeket.
Négy nap hiábavaló várakozás után - Csengdu felett köd volt - Mécs László szerdán, november 25-én hazaérkezett.
Bírta azt az ígéretet, hogy megfelelő időjárási viszonyok között, a felderítés nélküle is folytatódik, a kínai mentésvezetővel a gép fedélzetén.
Tegnap esti értesülésünk szerint erre még az elmúlt két napban sem került sor.

Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekeink túlélésére már csak csoda segítségével számíthatunk.
Józan eszünk szerint pedig arra törekszünk, hogy legalább az eltűnésük helyéről, körülményeiről kapjunk valamelyest is megbízható választ.
Mindezeket szükségesnek tartottuk, hogy közöljük mindazokkal, akik ismerték, szeretették, becsülték a gyerekeinket, és azonnal segítségünkre siettek pénzzel, biztató szavakkal, és sok egyéb, konkrét ügyintézéssel is.

Az eddig benyújtott számlák, összegyűjtése folyik. A légi felderítés még bizonytalan, így annak tényleges költsége nem ismert.
Mint előzőleg is írtuk a Biztosító által fizetett összeg és a családok anyagi ereje valószínűleg csak kismértékű kiegészítésre szorul, de lehetséges, hogy az Önök által azonnal és önzetlenül összegyűjtött pénz felhasználására nem kerül sor.
Ebben az esetben, - a valamennyi, számlaszámmal küldött, vagy azonosítható adományt - hálás köszönettel - visszautalunk.

Mi szülők, anyák és apák, testvérek még valamennyien bízunk a csodában!

2009.11.20.

Barátok, Ismerősök, Segítők és velünk együtt aggódók!

Épp egy hét telt el a nagy hirtelen elindított anyagi segítséget elfogadó esemény óta. Akkor abban a hitben éltünk, hogy a helikopter azonnal felszáll és keresi a négy fiatalt. Az esélyt akartuk biztosítani arra, hogy mielőbb életben láthassuk viszont őket, és ha szükséges egy második felszállás, arra is legyen megfelelő fedezet.

Az első felszállás megtörtént kedden, rossz időjárási körülmények között, a gyalogos mentésben résztvevők véleményének megkérdezése nélkül. Az eredmény nulla. Nem tudtak feljebb szállni, mint amit már gyalogos keresők is bejártak, feljebb sűrű felhő borította az eget. Teljes elkeseredésünkben megfogalmaztunk a sokadik levelet, hogy a feltételek legyenek megfelelőek a kereséséhez, akkor várható korrekt eredmény. Nem tudni, miért, hogyan, de van egy ígéret a második repülésre jó időben, Mécs Lászlóval és a kínai kutatást irányító szakemberrel kiegészítve a helikopter személyzetét. Így László Chengduban várja a folytatást.

Nagyon sok biztató szót olvastunk levelekben, éreztük a segíteni akarást!
Nem tudunk mást mondani: köszönjük!

Ezzel szeretnénk befejezni a pénzbeli segítségnyújtás elfogadását. Mostani állapot szerint, remélhetőleg, elegendő lesz a családok anyagi ereje és a biztosítás a mentési munkálatokra. Amennyiben kell, kiegészítjük a befolyt összegből. A helikopteres számlák beérkezte után elszámolunk és rendezzük tartozásunkat. Ígéretünknek megfelelően a fel nem használt összeget a befizetéseik arányában visszajuttatjuk az adományozóknak. Akik nem adtak meg elérhetőséget, még pótolhatják a renzhong@freemail.hu levélcímen.

Sokkal szebb napokat kívánunk mindenkinek!

2009.11.13.


A kelet-himalájai Ren Zhong Feng meghódítására indulók naplójának folytatásaként arról a tragikus eseményről számolunk be, hogy a négy bátor hegymászó kb.5000 méteres magasságban eltűnt. Utolsó üzenetük 2009. október 22-én érkezett.
Keresésükre november 3-án a Szecsuáni Hegymászó Szövetség gyalogos mentőcsapatot szervezett, tibeti hegymászók bevonásával. A hegyimentők nagyon bátran és lelkiismeretesen végezték a munkájukat, de ez idáig eredményt nem értek el.
A kínai hatóságok a mai napon - november 13-án, halvány ígéretet tettek a légi mentés megindítására, az aggódó családok kérésére és a magyar külképviselet közbenjárására. A légi mentés jelentős költségét a hozzátartozókra hárítják, akik - már előzetesen is - felajánlották az anyagi hozzájárulásukat, annak reményében, hogy gyermekeiket még időben megtalálhassák.
Köszönettel vettük minden barátnak és ismerősnek az eddigi felajánlását, bár úgy gondoltuk nem lesz szükség rá. Az újabb költségek jelentős nagyságára tekintettel mégis lehetséges, hogy azok meghaladják az érintett családok egy részének teherbíró-képességét. Ennek érdekében OTP bankszámlát nyitottunk, melynek száma a következő:

OTP Bank Nyrt. 11773377-00733614

A számla tulajdonosa rovatba "Légi mentés" írandó (külföldieknek: ékezetek nélkül is működik)
IBAN kód: HU34117733770073361400000000
SWIFT kód: OTPV-HU-HB

Az ajánlott összegeket feljegyezzük, és felhasználásáról elszámolunk. (Ehhez kérjük, adja meg elérhetőségét és a befizetett összeget, amit a renzhong@freemail.hu címen lehet jelezni.) A megmaradt pénzt visszajuttatjuk a felajánlónak. Az azonosíthatatlan befizetéseket a sportág támogatására fogjuk felhasználni.
Mindenkinek, aki bármilyen összeggel hozzájárul a bajbajutott hegymászók megmentéséhez hálás köszönetünket fejezzük ki.
Még él bennünk a remény!


2009.10.22.

Kata:
"Ma utkeresés volt az é falban. 5500mig ok, tovabb kérdéses. Mindenki jol van."

Vera:
"Eszaki falrol visszapattantunk egyelore, fiuk 5500-ig jutottak, de onnan nincs tovabb. Kozben megint bejott a kod es a havazas, nem is latni, merre kene menni. Ujabb varakozas. Mindenki jol van."


2009.10.21.

2. tábor (4650m), amely csak egy éjszakáig állt itt, ma találtunk neki biztonságosabb helyet. Jobbra fenn a csúcs. Térerőnk már alig van, ezt az üzenetet az 1. táborból küldöm.



eredeti méretű kép


2009.10.18.

"Meghiusult a felcuccolas 4600m-re, mert a szokasos idojaras (altalanos reggeli takony utan neha tisztulas legalabb 4000m felett) helyett a du. megrosszabb jott ma be. 4260m-en depoztunk le, olyan helyen, ahova remelhetoleg visszatalalunk a holnapi kod es a gps-ek benazasai ellenere is."


2009.10.17.

"Megvan az elso (elo)csucs(ocska)! A gerinc jol belathato és maszhatonak is tunik rola - 4590m magassagbol -, satorhely is lenne alatta, de a terven ez nem valtoztat, marad az é.fal."


2009.10.16.

"Az e.fal kozelebbrol nezve eselyesebbnek tunik, mint a volgy k.oldalan indulo 8km hosszu gerinc. Holnap felszamoljuk a gerinc depot, az alaptabort pedig betegunk miatt feljebb koltoztetjuk."


2009.10.15.

Hírek Verától:
"A foton Balazs es en az eloretolt alaptaborban tegnap este. Ma vegre napsutes, kicsit nekunk meg is artott, ketten felturaztunk a kov taborig, 4400-ra. Lattuk a csucsot, nincs kozel, talan 6 nap!"


2009.10.14.

1. tábor, 3850 m:



eredeti méretű kép


2009.10.13.

Hírek Verától:
"Tovabbra is alaptabor, kod, nyirok. Holnap azert feljebb megyunk 600 m-rel, max majd ott dekkolunk a jo idore varva. Fiuk kicsit nyamvadtak, lanyok birjak - egyelore!"

"Ujabb nap az alaptaborban, ejjel is, delelott is esett. Csak annyit nem, hogy megszaradjanak a cuccok. Most megint esik. Fiuk par cuccot feljebb vittek, meglatjuk a holnapot. Egeszsegileg oke."


2009.10.13.

Hírek Pétertől:
"Tegnap felsetaltunk a patak menten 3800m-re, hogy megkeressuk a Gang Gou volgy k. oldalan felvezeto gerinc elejet, de a kodben nem lattunk belole semmit. Az ejszakai esoben a North Face sator beazott, facsarni lehet a vizet a halozsakombol es az utikonyvbol. A latotavolsag most 200m. A hohatar Wang ur szerint 5500m, ez 1km-rel lenne magasabban, mint amire az elozetes info. alapjan szamitottunk. Ha igaza van, akkor a gerincen 3800 es 5500m kozott nem lesz viznyeresi lehetoseg."


2009.10.09.

Az eddigi csengdui élmények tömören: nagy forgatag, zaj, szép parkok, csípős kaják. Kedves a tolmács és a helyi összekötő. Mindent beszereztek, reggel indulnak el Csengduból.


2009.10.08.

A csapat elfoglalta szállását a csengdui Wejhun hotelben. Sikerült tárgyalniuk a helyi mászókkal. Szimpatikus tolmácsuk van.